Ha a cég, ahol dolgoznak, problémákkal küzd és felmerül az állásvesztés veszélye, a nők előbbre hozzák későbbre tervezett terhességeiket. A felmondás elleni védelem elérhetősége nagyban befolyásolja, hogy a nők végül megtartják-e ezeket a terhességeket vagy sem.
Szerzők: Bárdits Anna, Közép-európai Egyetem; Adamecz Anna, KRTK KTI és UCL Social Research Institute; Bisztray Márta, KRTK KTI; Andrea Weber, Közép-európai Egyetem; Szabó-Morvai Ágnes, KRTK KTI és Debreceni Egyetem.
A legtöbb európai országban, köztük Magyarországon is, tilos egy nő munkaviszonyát felmondani a terhesség és a szülési szabadság alatt. Bár ez a szabályozás régóta él hazánkban, eddig keveset tudtunk arról, hogy befolyásolja-e a nők gyermekvállalási döntéseit, amikor a munkahelyük veszélybe kerül. Tanulmányunk először mutatja meg, hogy a felmondás elleni védelem fontos szerepet játszik a nők gyermekvállalással és abortusszal kapcsolatos döntéseiben. Magyar adminisztratív adatokon vizsgáljuk, hogyan befolyásolja a gyermekvállalás valószínűségét a közelgő állásvesztés.
Kétféle munkaerőpiaci eseményt vizsgálunk: tömeges elbocsátásokat és cégbezárásokat. Tömeges létszámleépítés esetén a gyermeket váró nők biztonságban vannak, hiszen őket a jogszabályok szerint nem lehet elbocsátani. Cégbezárások esetén azonban a felmondás elleni védelmet nem lehet érvényesíteni. Ha egy cég bezár, nincs mit tenni, mindenki elveszíti az állását.
A tanulmányban azt vizsgáljuk, hogyan reagálnak ezekben a helyzetekben a nők. A kutatást az tette lehetővé, hogy a magyar adminisztratív adatokban össze tudjuk kötni a nőket az egészségügyi adataikkal (szülésekkel és abortuszokkal), illetve azokkal a cégekkel, ahol dolgoznak (azonban sem a nők, sem a cégek nem azonosíthatóak be név szerint). A cégbezárások és a tömeges elbocsátások oksági hatásának megbecsléséhez olyan nők terhességeinek, szüléseinek és abortuszainak a számát vetettük össze, akik minden másban nagyon hasonlóak egymáshoz, és az egyetlen különbség az, hogy a cég, ahol dolgoztak, bezárt-e, tömeges létszámleépítést hajtott-e végre, vagy egyik sem igaz.
Az 1. ábra bal oldala a tömeges elbocsátások, a jobb oldala pedig a cégbezárások becsült hatását mutatja a terhességek, születések és abortuszok számára, 1000 nőre vetítve. A piros pontok a 35 éves vagy annál fiatalabb, a kék pontok pedig a 35 év feletti nőkre vonatkozó hatásokat jelölik. A függőleges vonalak a becslési eredmények pontosságát (statisztikai bizonytalanságát) mérik. Egy hatás akkor különbözik nagy biztonsággal a nullától, ha ez a vonal teljes egészében a nulla szint fölött (pozitív hatás) vagy a nulla szint alatt (negatív hatás) található.
Mindkét esetben igaz, hogy az érintett cégeknél dolgozó nők már előre sejthetik, hogy a céggel valami történni fog, azonban nehéz előre megjósolni, mekkora lesz a baj. Az eredményeink szerint először mindkét helyzetben hasonlóan reagálnak a nők: előbbre hozzák a jövőben tervezett terhességeiket. Ezeket a hatásokat csak a 35 éves vagy annál fiatalabb nők között látjuk, hiszen ők azok, akik könnyebben tudják irányítani, hogy mikor essenek teherbe. 35 éves kor felett ez már nehezebb, ezért ebben az életkori kategóriában nem látunk alkalmazkodást.
A gyermekvállalás előrehozása közgazdasági értelemben racionális döntés: munkapiaci bizonytalanság esetén alacsonyabb a gyermekvállalás alternatív költsége, például a munkabér, amiről a nőknek szülés esetén le kell mondani. Jó stratégia lehet az elbocsátások idejére időzíteni a gyermekvállalást, különösen akkor, ha a nők karrierjüket később garantáltan ugyanabban az állásban folytathatják tovább, ahonnan szülési szabadságra mentek. Valóban ezt látjuk az adatokban is: azoknál a cégeknél, ahol később tömeges létszámleépítés lesz, az ezt megelőző évben a terhességek és a született gyermekek száma is megnő.
Ugyanakkor a cégbezárásokat megelőző évben a terhességek száma mellett nem a szülések, hanem az abortuszok száma nő meg. Bár bizonytalan munkapiaci helyzetben a tervezett terhességek előrehozása racionális stratégia, egyben kockázatos is. Ha valóban csak elbocsátásokra kerül majd sor, akkor a gyermekvállalás nemcsak az elbocsátástól védi meg a nőket, hanem azt követően a nők nagy valószínűséggel egy ismét stabilan működő céghez térhetnek majd vissza. Ha azonban időközben kiderül, hogy a cég nehezebb helyzetben volt, mint azt várni lehetett, és be fog zárni, akkor sok esetben a terhességek megtartását a nők nem tudják vállalni, és az abortusz mellett döntenek.
Azt látjuk tehát, hogy a nők már az eseményeket megelőző évben reagálnak, azaz döntéseiket a várakozásaik vezérlik. A létszámleépítéseket és cégbezárásokat követő években nem találunk ilyen mértékű hatásokat. Ez annak ellenére igaz, hogy a cégbezárások és tömeges létszámleépítések a foglalkoztatási valószínűségre és a jövedelemre hosszú távon is negatív hatással vannak. Vagyis úgy tűnik, hogy az abortuszokat a nők nem egyszerűen a rosszabb anyagi helyzetük miatt veszik igénybe nagyobb mértékben, hanem azért, mert egy váratlan sokk éri őket. Ilyen helyzetekben rendkívül fontos szempont, hogy a felmondás elleni védelem elérhető-e. Ha igen, több gyermek születik, ha nem, végül az abortuszok száma nő meg.