hu / en

Szentes Tamást kilencvenedik születésnapja alkalmából köszönti Benczes István

 

Szentes Tamás kilencvenedik születésnapjára

Benczes István

LXX. évf., 2023. február (113—118. o.), DOI:10.18414/KSZ.2023.2.113, Köszöntő

 Letöltés (PDF formátum, 84.38 kB)


Szentes Tamás akadémikus pályája a Budapesti Corvinus Egyetemhez (és annak jog-
elődjeihez, a Marx Károly, majd Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemhez) kötődik. Kisebb-nagyobb kitérők persze akadtak; ezek hol kényszerűek, hol pedig önként vállaltak voltak. A Közgázon kezdett diákként – miután átjelentkezett az orvosiról –, és bár az általános elméleti szak elvégzése és Mátyás Antallal való szoros kapcsolata arra predesztinálta, hogy a diploma megszerzése után itt is álljon munkába, a politika közbeszólt. Első hivatalos munkahelye így a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó lett (1955–1962), de éppen ez a kényszerű kitérő terelte azután vissza az egyetemre, immáron a Világgazdasági Tanszékre. A kiadói évek alatt ugyanis megismerkedett a tanszék vezetőjével, Haász Árpáddal, segítve annak Korunk kapitalizmusa című munkáját, amelynek második kötetét Szentes Tamás már nemcsak szerkesztette, hanem egyik fejezetének szerzője is volt (Haász és szerzőtársai [1964]). 1974-ben egyetemi tanári kinevezést kapott, az 1990-es években pedig a tanszék vezetője lett.
A tudatosan vállalt kitérők között számára legemlékezetesebb minden valószínűség szerint az a négy esztendő volt, amit a tanzániai Dar es-Salaam-i Egyetem tanszékvezetőjeként töltött el (1967–1971). Feladatul nem kevesebbet kapott, mint hogy lefektesse és intézményesítse az afrikai állam közgazdászképzésének kereteit. De nem csak a fejlődő világot ismerte egészen közelről: a Los Angeles-i UCLA-n is vendégprofesszorkodott két esztendőn át, 1994 és 1996 között.
Hatvanesztendős korában, 1993-ban választották az MTA levelező tagjának, hogy azután éppen negyedszázaddal ezelőtt rendes taggá váljék, és egy időre az MTA IX. osztály elnökeként tevékenykedjen. Az Utak a Széchenyi térre című életútinterjú-sorozatban így vallott az Akadémiához fűződő viszonyáról:

„Akadémiánkra régtől fogva úgy tekintettem, mint a »tudomány templomára«, ahová – képletesen szólva – belépni csak mezítláb szabad.” (Velancsics [2019] 46. o.)

Jelenleg is az MTA Nemzetközi és Fejlődéstanulmányok Bizottságának tiszteletbeli
elnöke. Felsorolni is lehetetlenség volna, hogy hány nemzetközi szervezetnek volt
felkért szakértője, ideértve olyan szervezeteket, mint az UNCTAD, az UNESCO, az
UNU vagy az ILO. A fejlődő világ szakértőjeként konferenciák, szimpóziumok állandó meghívott előadójaként vett részt a fejlődő világ jobbításában. Tevékenyen támogatta mindazon törekvéseket, amelyek egy új nemzetközi gazdasági rend megteremtését célozták, nemritkán éppen azt az ENSZ-t kritizálva, amelynek szakosított intézeteinél folyamatosan tanácsadóként volt jelen pályája során. Mindehhez bázist nemcsak egyeteme, hanem az a Világgazdasági Kutatóintézet (és elődje, az Afro-ázsiai Kutató Központ) biztosított, amelynek félállású főmunkatársa volt 1985-ig.

>>> Tovább a teljes cikkre