“Amikor a városok peremterületeiről beszélünk, leggyakrabban a szuburbiák családi házas övezeteire és a közéjük ékelődő üzemekre asszociálunk. 
Pedig a városok peremein – gyakran csupán pár száz méterre a legtehetősebbek zárt lakóparkjaitól – nagy számban élnek a rendszerváltás, a 2008-as válság vesztesei és szociális vagy magánéleti problémák miatt a társadalom peremére szorult személyek.
E jelenség azért érdemelne jelentősebb figyelmet, mert a települések peremeire szorulók gyakran nemcsak a lakosság látóköréből kerülnek ki, de az önkormányzatok és a különböző intézmények számára is láthatatlanná válnak. E folyamat kedvező volt az önkormányzatok és számos politikai aktor számára, mivel a probléma így „szőnyeg alá kerül”. Ugyanakkor így a kérdéskör tartósan kezeletlen maradt és mára a megyei jogú városaink körül számos szegregált lakóhelyet találunk, gyakran csupán néhány km-re a belvárosoktól és néha csupán pár száz méterre a frekventált új lakóparkoktól. 
Írásomban egy 2014 és 2016 között elvégzett kérdőíves felmérés és 2020 őszén történt terepbejárás eredményei alapján Győr példáján keresztül próbálom bemutatni ezt az országos jelenséget, kísérletet téve néhány jó gyakorlat feltárására.”
⮚ Tovább a teljes cikkre – KRTK Blog – Portfolio – Vasárus Gábor László (KRTK RKI) – 2022. január 7.
Címlapkép: Getty Images ; a cikkben látható fotók a szerző képei.
