Milyen végérvényes átalakulások várhatók a társadalomban és a gazdaságban? Kimutathatók-e pozitív hatások is, elindultak-e innovációs folyamatok? Hogyan hat a COVID-19-válság az egyenlőtlenségek alakulására, azok újratermelődésére? Milyen összefüggések vannak a járvány, a válság és a földrajzi hely között? Egyáltalán mi a tér, a térbeliség szerepe a COVID-19-járvány társadalmiságában? Hozhat-e változást ez a válság a tértudományokban, hozzájárulhat-e a területi kutatások új mintázatai-nak értelmezéséhez?
A tanulmány célja a hazai járványhullámok jellemzőinek és területi különbségeinek összehasonlítása epidemiológiai (járványtani, nép-egészségügyi) adatok segítségével. A statisztikai vizsgálatok mellett az elemzés kitér a járvány várható egészséghatásaira és egészségügyi kö-vetkezményeire rövid, közép- és hosszú távon. A szakirodalmi feldolgozás bemutatja egyrészta koronavírus-járvány fontosabb területi jellemzőit, másrészt a világjárvány lehetséges szerepét a krónikus betegségek jövőbeli alakulásában. A tartalomelemzés áttekinti a járványmegfékezésére hozott intézkedéseket és azok területi relevanciáját is.
A COVID-19-járvány 2020. évi két hulláma nyomán jelentkező gazdasági hatások a munka világát is befolyásolták Magyarországon. A tanulmány a munkanélküliség változásának területi mintázatait mutatja be, valamint a foglalkoztatáshoz kapcsolódó két válságkezelő eszköz – a közfoglalkoztatási program és aversenyképesség-növelő támogatások – területi eloszlását és elosztását elemzi. Az eredmények alapján a 2020. tavaszi, első hullám során csökkentek a munkanélküliség területi egyenlőtlenségei, a 2020. őszi, második hullám során viszont nem. A közfoglalkoztatás a kezdeti tervek ellenére nem bővült érdemben, vi-szont egyes térségekben, így Északkelet-Magyarországon hozzájárult a munkahelyek megőrzéséhez. A versenyképesség-növelő támogatások elosztása a gazdaság térbeli struktúráinak felelt meg, ezáltal rögzítve a térbeli munkamegosztást Magyarországon.
A tanulmány a járványhelyzettel összefüggő korlátozó intézkedések mobilitásra gyakorolt hatásait nemcsak időben, hanem területileg is vizsgálja. Eredményei szerint a második hullám mind a fertőzöttek, mind pedig a halálozások számában az elsőnél sokkal súlyosabban érintette hazánkat, a telekocsi-forgalom az első hullámban mégis jelentősebb mértékben esett vissza a bázishoz képest, ami a korlátozások időbeli eltérésével, a gazdaság 2020 tavaszi szinte teljes leállásával, valamint a vírus elhúzódó jelenlétével magyarázható, és arra enged következtetni, hogy a COVID-19-járvány kezdeti, sokkszerű hatásai hosszabb távon alkalmazkodásra kényszerítik a társadalmat.
