Ita Mariann –Grünhut Zoltán
BIZALOM: EMBERSÉG ÉS TÁGASSÁG
ISKOLAPSZICHOLÓGUSI REFLEXIÓK EGY ELMÉLETI PROBLÉMÁRA
Absztrakt
Esszénkben újszerűperspektívában értelmezzük a bizalom koncepcióját, két fogalom-mal –az emberség és a tágasság elméleti mondanivalójával –kiegészítve a szakiroda-lomban jellemző érveléseket. Célunk ezen újragondolás által az, hogy az eddiginél átfo-góbb lencsén keresztül lássuk a bizalom/bizalmatlanság problematikáját, s felismerjük e jelenség generatív dinamikáit mind az egyén társas érintkezései, mind az én önalakítása vonatkozásában, illetve ezek összefüggése tükrében az individuális és társadalmi sza-badságtörekvésekegybekapcsolódása tekintetében is. Mondanivalónkat nem a sziszte-matikus elméletadás módszerével bontjuk ki, hanem az esszéforma szubjektív közvet-lenségével. Így kívánjuk az absztrakt problémát mindenki számára életközelivé tenni, merthogy senki sem érintetlen e kérdésben. Hogy mennyire nem, azt az írásunk máso-dik részében további szubjektív tapasztalatokkal próbáljuk érzékeltetni, amikor is a bi-zalmatlan gyerek iskolai nehézségeiről, illetve az iskolapszichológus dilemmáiról érte-kezünk. Miközben a korlátozott feltételek miatt gyakorta a kívántnál és a szándékoltnál kevesebbet tud megtenni a szakember annak érdekében, hogy a gyerekek szenvedés-élményeit elviselhetővé tegye, az odafordulás embersége által mégis megteremti a tá-gasság kölcsönös élményét. Érvelésünk tükrében ez sokszor fontosabb, elképzelhetet-lenül fontosabb, mint azt gondolnánk.
Kulcsszavak: bizalom; bizalmatlanság; oktatáspszichológia
