Összefoglaló:
A gazdasági felzárkózás problémája régóta meghatározó jelentőségű a visegrádi országok számára. 1989 után mindannyian egy külföldi közvetlentőke-befektetésekre jelentős mértékben támaszkodó gazdaságfejlődési modellt valósítottak meg, melynek gyengeségei és felemás teljesítménye a 2008-9-es válság után vált szembeötlővé. Ebben a helyzetben a visegrádi országok kormányai egyre inkább alternatív gazdasági növekedési motorok keresésébe fogtak, és erre ösztönzik őket az egyre erősödő hazai vállalkozói csoportok is. A külföldi vállalatokkal kapcsolatos retorika megváltozott, és kezdetét vette a különbségtétel a “jó” és a “rossz” FDI között. Ennek dacára a megfelelően beágyazott leányvállalatok, elsősorban kifejezetten exportra termelő iparágakban továbbra is élvezik a kormányok támogatását bőséges ösztönzők és kedvezmények formájában. A külföldi vállalatokkal kapcsolatos attitűd változása ugyanakkor nem egyforma a négy országban, és abban is jelentősen különböznek, hogy mennyire és milyen alternatív „növekedési motorok” érhetőek el számukra. Magyarország (és Lengyelország) tűnnek a legaktívabb országoknak abban, hogy csökkenteni igyekeznek a külföldi tulajdonú vállalatok súlyát és az azokra való támaszkodást gazdaságaik bizonyos szektoraiban. Az “alternatív növekedési motorok” tekintetében Magyarország egy kisebb csoport erős regionális multinacionális céggel rendelkezik. Csehországban és főként Lengyelországban magas a belföldi tulajdonú nagyvállalatok aránya. Ugyanakkor egészen mostanáig egyik ilyen vállalatcsoport sem lépett egyértelműen az előtérbe, sem gazdaságpolitikai szempontból, sem gazdasági teljesítményük révén.
JEL: F23, F59, F62, F63, O24
Tárgyszavak: Visegrádi országok, külföldi közvetlentőke-befektetések, region
